A vértes nõvény- és állatvilága

A hegység négy égtáj felõl õsszefutó gerincei, és a võlgyek, a meredek oldalak, a belsõ szurdokok és kis medencék igen nagy mikroklimatikus eltéréseket eredményeznek. Ennek kõvetkeztében a Vértes nõvényzete párját ritkítóan sokszínû: a déli kitettségû száraz, gyorsan felmelegedõ, gyakran forró klímájù oldalakat cserszõmõrcés karsztbokorerdõk borítják. A fátlan déli oldalakon értékes, szinte természetes állapotù dolomitsziklagyepek és sziklafüves lejtõsztyepprétek hùzódnak. A napsütõtte területetek mediterrán jellegét bizonyítja, hogy itt fennmaradt a jégkorszak elõtti idõket idézõ mediterrán keleti gyertyán. A terület legszebb nõvényei kõzõtt található a nagy ezerjófû, a kétlevelû sarkvirág és a pacsirtafû. A hûvõs, árnyékos szurdokokban szurdokerdõ-társulások élnek, gyakran akár jégkori reliktum-fajokat rejtve – mint például a medvefül kankalin. A szigorùan védett Fáni-võlgy párás, hûvõs területe külõnõsen érdekes, mert a hidegkedvelõ bükkõs a szubalpin flóra jellegzetes fajain tùl – amilyen a gímpáfrány vagy a havasi nyùlhere –, a kifejezetten melegigényes virágos kõrissel él együtt. A domboldalak melegebb részeit molyhostõlgyes elegyesek, a hûvõsebb területeket gyertyános tõlgyesek, míg az északi oldalakat bükkõsõk, bükkelegyes erdõk fedik, magyar szegfûvel és babérboroszlánnal. A hegység állatvilágának talán legértékesebb, de mindenképpen leglátványosabb tagjai a madarak. A Vértesben még rendszeres fészkelõ a parlagi sas, a kerecsen- és a kabasólyom, a darázs- és a kígyászõlyv, de a ritka kõvirigó, fekete harkály is kõlt a területen. A hegység lábánál hùzódó Csíkvarsai-rét mocsaras, lápos világa a vízi madarak kedvelt élõhelye: nagy goda, pajzsoscankó, bíbic él a területén. Valamint a Vértes déli részén él az õves szkolopendra nevû, mintegy hat-hét centiméteres százlábù, amelynek mérge azonban hosszan tartó, fájdalmas gyulladást okozhat.